Olyan világban élünk, amikor a gondolkodó ember azzal szembesül, hogy minden igaz, és mindennek az ellenkezője is igaz, máskor meg éppen semmi nem igaz. A számtalan csatornán keresztül érkező agymosó információ kéretlenül is bombáz, megállíthatatlanul és agresszívan. A legkevesebb, amit tehetünk, hogy egészséges kételkedéssel fogadunk minden állítást, majd tüzetesen megvizsgálva engedjük át az ésszerűség szűrőjén, és csak ezután fogadjuk el valós tényként.

Amikor az ügyeletes celebek – Cincike az óriásplakáton, és Tüncike a tv reklámban – arra buzdítanak, hogy el ne felejtsük kihúzni a mobiltöltőt, azon kezdek el gondolkodni, hogy valóban ez lesz-e a globális felmelegedés elleni harc üdvös útja, avagy esetleg ennél hatékonyabb megoldásokat kellene inkább a nép tudatába beleépíteni. Mielőtt nagyon belemerülnék a számolgatásba, a korábban ajánlott Fenntartható energia – mellébeszélés nélkül című könyvben meg is kapom a választ:

„Az egyik ilyen mítosz szerint például ökológiai bűncselekménnyel felérő magatartást tanúsít az, aki bedugva hagyja a mobiltelefon-töltőjét akkor is, amikor nem tölti a telefonját. Ezzel szemben azokat, akik használaton kívül kihúzzák a töltőt, megdicsérik, mint akik „megtették a maguk kis lépését”. A valóság azonban az, hogy egy átlagos mobiltelefon-töltő naponta 0,01 kWh energiát használ.
Ha tehát a használaton kívüli töltőt kihúzzuk a konnektorból, akkor naponta 0,01 kWh energiát takarítunk meg, ez pontosan annyi, amennyit egy átlagos autó egyetlen másodperc alatt elhasznál.  Nem arra biztatom Önöket, hogy semmiképpen se húzzák ki a telefon töltőjét a konnektorból. Csak ne dőljenek be annak a mondásnak, miszerint „minden apró lépés segít”: a töltő rögeszmés kirángatása a konnektorból olyan, mintha a Titanicba beömlő vizet valaki egy kávéskanállal akarta volna kimerni.  Nyugodtan húzzák ki a töltőjüket, de legyenek tisztában azzal is, milyen parányi az a gesztus, amelyet tettek.
• Ha a telefontöltőt egy napig nem dugjuk be, egy másodpercnyi autózás energiáját takarítjuk meg.
• Ha a telefontöltőt egy évig egyáltalán nem dugjuk be a konnektorba, akkor egy forró fürdő energiatartalmát takarítjuk meg.
A mobiltelefonunk töltője teljes energiafelhasználásunknak csupán elenyészően parányi részét teszi ki. Ha mindenki csak egy apró lépést tesz meg, az együttesen is csak csekély előrehaladás.”
(Részlet a könyv szinopszisából)

A szinte valamennyi energiatakarékosságra nevelő médiatermékben bűnbakként kikiáltott mobiltöltő tehát egyáltalán nem is fekete bárány. Rehabilitációja azonban csak pontos adatokra, mérésekre támaszkodva valósítható meg. Az íróasztal egyik fiókjában lapul egy oszcilloszkóp, mely most főszerepet kap. Mellette egy digitális multiméter, valamint egy “ősrégi” trafós és egy viszonylag új kapcsolóüzemű töltő, és a hozzájuk tartozó készülékek segítik elő majd a tisztánlátást.

A következő pár órában csatlakoztatunk, szétbontunk, újra összeállítunk, mérünk, számolunk, összesítünk, kiértékelünk. Az eredmény mindkét töltő esetében lényegét tekintve megegyezik MacKay adataival. Méréseink és számításaink szerint az „üresjáratban” hálózatra csatlakoztatva hagyott mobiltöltő egy átlagos háztartás villamos energia fogyasztásának mindössze 0,1%-át teszi ki. Ha minden alkalommal kihúzzuk a csatlakozót a konnektorból, elméletileg évente 100-200 Ft-ot tudunk ezzel megtakarítani (amennyiben a háztartások azon 5%-ához tartozunk, amelyek rendelkeznek nagy érzékenységű digitális fogyasztásmérővel, mivel a többieknél az eszköz méréshatárát el sem éri a töltő teljesítményfelvétele). 

Mindenki saját belátása szerint eldöntheti, hogy az energia-felhasználás 0,1%-os csökkentéséért megteszi-e ezt a lépést. Az viszont bizonyos, hogy a globális felmelegedés megfékezése nem ezen fog múlni.

„Ha mindenki csak egy kis lépést tesz, akkor együttesen is csak kicsit haladunk előre. Nagy lépéseket kell tennünk. A felhasználás és a termelés területén egyaránt nagy változásokra van szükség.”– mondja MacKay.

http://www.inference.phy.cam.ac.uk/sustainable/charger/