Június 15.

A csütörtöki és a pénteki vizsganapokon sikeresen teljesítettük valamennyi feladatot, így mindannyian megkaptuk a megújuló energiaforrás energetikus bizonyítványt is.

Június 9.

Szombaton – a vizsgákat leszámítva – utoljára gyülekezünk reggel. A szokásos közös reggeli most sem marad el. Annak ellenére, hogy megteszek minden tőlem telhetőt a felkészülés során, azért a jövő heti vizsgákra gondolva kicsit összeszorul a gyomrom, így a reggelizésben már nem annyira szívvel-lélekkel veszek részt, mint az osztálytalálkozók tervezésében.

Június 8.

Ismét egy pénteki tanítási nap, szerencsére sikerül egy nap szabadságot kivennem. Reggel létesítményt látogatunk, utána modulzáró vizsgát írunk. Ma értesülünk arról, hogy a tervezettől eltérően csak két nap alatt tudunk a jövő héten levizsgázni, amit enyhe morgással, de a megváltoztathatatlanba beletörődve veszünk tudomásul.

Június 2.

Hónapok óta próbálok a felszínen maradni a munkahelyi, háztartási, családi és iskolai kötelezettségek és programok egyre sűrűsödő hullámai között. Klónoztatnom kellene magam, vagy legalább osztódni, mint egy egysejtű. Az állandó pörgés és a folyamatos alváshiány kezdi erősen éreztetni a hatását:

Május 26.

Mint ahogy azt korábban felvetettem, az átlagembernek sajnos rendkívül alacsony szintű a műszaki műveltsége, és mintha az lenne a cél, hogy ez még tovább süllyedjen a bányászbéka szintje alá.

Május 19.

Szünetben végre sikerül beosztani a tételeket, innentől mindenkinek csak a ráfordítható ideje mennyiségétől és az ülőfelülete terhelhetőségétől függ, hogy mikor továbbítja a többieknek. Közben szerveződik a záróbankett is.

Május 18.

Némi kompromisszum árán átszervezem ezt a napot, hogy az órákra is eljussak, és a munkahelyi feladatok is meg legyenek, sajnos ezek a pénteki tanítási napok néha csak így oldhatók meg. Első szünetben én vagyok a felelős a csapat reggeli tápanyag-felvételének biztosításáért.

Május 12.

Időközben egyfolytában azon töröm az agyam, hogy milyen irányban specializáljam magam. Ahhoz már későn jött ez a pályamódosítás, hogy az energetika minden területén alapos tudásra tegyek szert, de azt is nehéz eldönteni, hogy az engem érdeklő témák közül melyiket válasszam.

Május 5.

Érezhetően lazábbá válik a hangulat, hogy túl vagyunk a képzés nehezén. Már arra is marad energiánk, hogy megszervezzük a közös reggelit, és beosszuk, hogy ki mivel járuljon hozzá.

Április 28.

Alig marad pár napunk kipihenni a felkészülés és a három vizsganap fáradalmait, szombaton máris kezdődik a következő tanfolyam. Sajnos két csoporttársunk már nem tart velünk a továbbiakban.

Április 26.

Köszönöm…

Április 24.

A három vizsganap feladatait valamennyi csoporttársunk sikeresen teljesítette, így mindannyian megkaptuk a létesítmény energetikus bizonyítványt.

Április 14.

Ezen a héten már nehezen kap el az ihlet, miről is szóljon a heti bejegyzés, nincs már ott a figyelmem, máshol járnak a gondolataim. Pörög az agyam, nehéz lehiggadni és rendszerezni a tanultakat, és az előttem álló vizsganapokra gondolva kicsit meg is emelkedik a pulzusfrekvenciám. Kicsit visszaolvasok ezért, hátha így ráérzek a hangulatra, és valóban…

Április 7.

Ma érzem a legerősebb késztetést reggel 4:50-kor, hogy az ébresztő jelzést semmibe véve hagyjak még magamnak 1-2 óra alvást.  A gondolatot gyorsan elhessegetem: még soha nem hiányoztam egyetlen előadásról sem, nehogy már pont így a vége felé engedjek meg efféle lazaságot. Erőt veszek magamon, és félálomban eljutok a kávéfőzőig. Onnan már nyert ügyem van. 🙂

Március 31.

Utolsó villamos óra van ma, kapunk pár önállóan megoldandó feladatot gyakorlásképpen. A következő 1 órában csak a tollak és a számológépek neszezését lehet érzékelni, csak számolunk és számolunk. A megoldások egyeztetésekor egész elégedett vagyok: jól sikerültek a számításaim.

Március 24.

Már nincs egy egész hónap a vizsgákig, fejemben képletek, definíciók, ábrák és számítások kavarognak. Próbálok minden este valamennyi időt szánni tanulásra/ismétlésre. A feszített életritmus miatt nem órákat, hanem csak alvástól ellopott félórákat tudok erre fordítani, így biztos, hogy szükség lesz a vizsga előtt pár szabadnapra is. Párnám alatt ezen a héten egy fizikakönyv lapul, egyik nap villamosságtan, másik nap a gáztörvények altatnak el. Sajnos gyorsan elalszom, pedig érdekes a téma…

Március 10.

Kedves kollégánknak köszönhetően ezen a héten az egész csoport új motivációt kap. 🙂

Március 3.
Reggel megírjuk a modulzáró vizsgát, szokásomhoz híven egy gyors átolvasás után beadom. Jobban szeretek túl lenni a feladaton, és utána a büfében „lazulni” egy kávéval, mint a papírom felett görcsölni, hátha tíz perc alatt még eszembe jut valami. Általában ilyenkor már úgysem szokott…

Március 2.

Ismét egy modulzáró vizsga „baljós árnya” látszik közeledni… A héten a csoport nyüzsgő hangyabollyá alakul. Ahogy közeledik a hétvége, úgy sűrűsödnek az e-mailek és a telefonok. Ki órai anyagot, ki a feladatok megoldásait, ki csak biztatást kér.

Február 25.

Az elmúlt hetekben úgy hozza a sors, hogy pár régi ismerőssel összefutok, és persze lefutjuk a szokásos köröket: család, szakma, stb. Lelombozva veszem tudomásul, hogy amikor „pályamódosításomról” számolok be, nagyobb részüknek az „energetika” nem azt jelenti, amit nekem.

Február 18.

Pénteken kör-emailben és telefonon is értesítést kapunk, hogy a másnapi óra elmarad. Nem mondhatnám, hogy nem tudok mit kezdeni a felszabadult idővel…

Február 11.

Óráról hazafelé jövet megállapítom, hogy kezdeti lelkesedésemből semmit sem veszítettem az elmúlt hónapok alatt. Köszönhető ez a tananyagnak, amely hétköznapian emberközeli és szinte elérhetetlenül csodálatos is egyszerre; oktatóinknak, akik fáradhatatlanul próbálják nekünk átadni azt a tudást, amire szükségünk lesz a vizsgák sikeres teljesítéséhez; illetve a kollégáknak, akik közül mindenkinek meg van a maga szakterülete, így nemcsak az oktatóktól, de egymástól is sokat tanulhatunk.

Február 4.

Mivel 2 napja szakadatlanul csak a közelgő hóesésre figyelmeztetnek, péntek este B és C tervet készítek: hogyan jutok el másnap Dorogra, attól függően, hogy mekkora hó esik le az éjjel. Nem pánikolok, csak felkészülök, hogy ne szombat hajnalban kelljen kapkodni egy esetleges 30 cm-es hórétegre ébredve.

Január 28.

Hétvégén – egy véletlenül bekapcsolva felejtett televízió miatt – szembesülök azzal, hogy minden eddigi munkám és erőfeszítésem hiábavaló volt. Teljesen feleslegesen merültem bele a kazánok, tüzelőanyagok, erőművek és villamos gépek rejtelmeibe…

Január 21.

Oktatásra menet az „élet dolgain” elmélkedem: volt már 1-2 kanyar az életpályámban, de ezeket zsákutcának semmiképpen sem nevezném, mert minden eddigi tevékenység és minden tanult szakma segített stabilabban haladni előre az úton, és könnyebben venni az akadályokat.

Január 14.

Első órában írásbeli vizsga van, leírom, amit tudok, aztán próbálok abból is egy kicsit, amit nem tudok. Amikor elérem azt a határt, ahol nagyon kellene már törnöm magam, hogy még valami eszembe jusson, beadom a papírokat, majd csatlakozom a büfében a társaság egy részéhez egy kis helyzetértékelésre.

Január 7.
Három hét szünet után –  melyből a tényleges pihenés kb 3 nap volt – nagy lelkesedéssel indulok az oktatásra szombat reggel. A kollégákkal rögtön felvesszük a megszokott ritmust: szünetekben a szakmai témák megbeszélése mellett nem marad el a szokásos viccelődés sem. Még az sem veszi el a kedvünket, hogy bejelentik: egy hét múlva modulzáró vizsgának nézünk elébe.

December 26.

Az energetikus tanuló a téli szünetben is energetikus tanuló. Hiába tettem félre pár napra a házi feladatot, hogy először kipihenjem december első három hetének fáradalmait, majd frissen lássak neki a feladatnak – addig sem nyugszom: ahol számolni lehet, számolok.

December 17.

Csöpögő eső, hideg, sötét: alig bírom kihúzni magam az ágyból reggel. Csak elindulni nehéz, útközben már hangolódom a napra. A héten sokat gyakoroltam otthon, Imi kijavított, ahol kellett. Volt még pár kisebb hiba, de inkább figyelmetlenség, mint a meg nem értés okozta. Óra elején önállóan megoldandó feladatot kapunk, most látom beérni az eddigi munka gyümölcsét:

December 10.

A kedvező fogadtatás mellett persze újra előkerül a kisördög is. Most nem a fejemben viaskodik a kisangyallal; ezúttal az ismerősök hangján szól: „És mit akarsz ezzel kezdeni?” – értetlenkednek néhányan. Párszor próbálom elmagyarázni, hogy én valóban ezzel szeretnék majd foglalkozni. „Aha” – értetlenkednek továbbra is…

December 3.

1-én elindul élesben a weboldal. A kollégákon kívül elküldöm családtagoknak, barátoknak, ismerősöknek, hogy ötleteket adhassanak a továbbfejlődéshez. A fogadtatáson meglepődöm:

November 26.

Műszaki alapképzettség híján próbálok előnyt kovácsolni más hasznos és kiaknázható tulajdonságaimból, tapasztalatomból. Egy weboldal létrehozásán agyalok egész héten. Körvonalazódnak a gondolatok, esténként megszületik egy-egy szöveg, előkerül egy-egy anyag. Szombaton ismét szokatlanul szerényen és elcsendesedve megyek órára, hátha tolakodásnak veszik, hogy pont én – a hozzá nem értő – szervezkedek. A fogadtatás viszont biztató.

November 19.

Ülünk az előtérben, várjuk az oktatót. Szóba jön ez-az, nemcsak szakmai kérdés, kérdezgetnek, hozzám fordulnak, kezdem érezni a „terepszínt”. Úgy érzem, egyre kevésbé lógok ki a csapatból. Új oktató, új bemutatkozás, de ez alkalommal sem érzem, hogy nem ide valónak tartanának. Közben a kollégák bátorítanak: …

November 12.

Kezdés előtt nem sokkal érkezem, kipróbáltam a másik útvonalat, kicsit félrevezetett a gps, de van még idő nyugodtan ráhangolódni a mai napra. Ismerős arcok köszöntenek, és a kisördög suttog: vajon hányan gondolták közülük, hogy a második alkalomra már nem fogok eljönni? Óra elején ismét bemutatkozás, ismét elmondom, hogy csak gazdasági végzettségem és tapasztalatom van. Minimális meglepődés, de simán tudomásul veszik. Szünetekben érzem a felém irányuló jóindulatot, ismerkedünk, váltunk pár szót erről-arról.

„Fog menni, Klári?”- kérdezi egyik kolléga.

November 5.

Magamhoz képest szokatlanul csendesen és elgondolkodva ülök a kocsiban. Dorog felé tartok, időm kicentizve, de épp odaérek. Agyam egy részét leköti az ismeretlen útvonal; másik felében a kisangyal és a kisördög viaskodik: „Mit keresel te itt?” „Miért ne lehetnék én itt?” „Azt hiszed menni fog?” „Mondj egy okot, hogy miért ne menne? Eddig is számokkal foglalkoztam, ezek is csak számok” – tanúskodik mérhetetlen önbizalmamról a kisangyal. „Nem nőnek való szakma, nem értik majd mit keresel köztük” – súgja a kisördög. Na elég ebből, megérkeztem.