Energetikai tanulmányaink során hosszú heteken keresztül foglalkoztunk megújuló energiával is. Ezen felül – nem kis szerencsénkre – olyan kollégákkal hozott össze a sors, akik saját tapasztalataikról tudnak beszámolni többféle megújuló energiaforrás kipróbálása után. Így nem hangzatos reklámanyagokból, hanem első kézből értesülhetünk 1-1 termék, vagy műszaki megoldás előnyeiről (…és hátrányairól, mert hát csodák – és fél év alatt megtérülő beruházások – nincsenek, vagy legalábbis elég ritkák).
A mi kedvenc növényünk mostanában a smaragdfa (paulownia elongata) lett, mivel egyik kollégám nemrég vásárolt egy példányt kipróbálásra. Azóta csoport szívén viseli a kis növényke sorsát, és heti rendszerességgel érdeklődünk, hogy mennyit nőtt.
Az interneten utánakeresve gyorsan megállapítom, hogy a smaragdfa nagy népszerűségnek örvend, csupa szépet és jót írnak róla: „kis kínai csoda”, a „klímafák császára”, a „Kiskunság új csodanövénye”, a „zöldenergia-termelés ékköve”. Pár hasonló stílusú cikk elolvasása során feltűnik, hogy nagyon kis sűrűségű, könnyű fáról van szó, azaz hiába magas a tömeg alapra vonatkoztatott fűtőértéke, ha ahhoz térfogatban töméntelen mennyiséget kell megtermelni (valamint kivágni és fuvarozni). Kíváncsi vagyok, hogy a többi fafajtához képest mit is tud ez a növény, hát elkezdek számolni…
Ötféle fát hasonlítok össze sűrűség, fűtőérték és éves hozam alapján. Az eredmény „kicsit” meglep: a smaragdfa utolsó helyre kerül, ha az egy hektáron egy év alatt elérhető energia-mennyiséget vesszük számításba.
Látható tehát, hogy a „csodálatos”-nak kikiáltott éves hozam térfogat alapon számítva is csak 20%-kal haladja meg az akácét. Mivel viszont a smaragdfa sűrűsége alig több mint 1/3-a az akácénak, ezért tömegre vetítve a smaragdfa hozama már az akácénak a felét sem éri el.
A fentiek ismeretében kérdéses, hogy mennyire célszerű egy olyan fajtaidegen növényt ész nélkül betelepíteni, amely az elérhető éves hektáronkénti energiahozamban csak a „futottak még” kategóriában kapaszkodik a többiek nyomában… Ennek ellenére hirdetések és internetes fórumok tucatjaiban olvashatjuk, hogy százas nagyságrendben adják-veszik a palántákat és ezres nagyságrendben a magokat, pedig a cikkek tanúsága szerint a kísérleti telepítés éppen csak megkezdődött, 1-2 éven belül várhatóak értékelhető eredmények.
Az, hogy a smaragdfa valóban maga a „zöld csoda” vagy csak a 2010-es évek gumipitypangja hamarosan ki fog derülni. Idővel elválik, hogy megkapaszkodik-e a gyökerével a magyar talajban, és hasznot hajt, vagy – más betelepített növényhez hasonlóan – a még nem ismert hátrányaival küzdhetünk majd …
.
Az energiahozam_számítás xls formátumban letölthető, a hivatkozásokat követve pedig megnyílnak azon oldalak, amelyeken a számítás alapjául vett adatok találhatóak.
Klára!
Itt olvasom:
http://zoldforradalom.blogspot.hu/p/kinai-csaszarfa.html
“Japánból származik, de Kínán keresztül került az Egyesül Államokba valamikor az 1800as években, ahol sok éves fajtanemesítést követően a létrehozott SMARAGDFA ® a mai Zöld Ipar számára kimagasló tulajdonságokat produkál.”
Meg ezt is:
“A fafajta 11 változata Japánból Kínán keresztül indult hódító útjára és gyors növekedése mellett rossz talajokon történő telepíthetősége, jó éghetősége, kiváló minősége miatt ültetik világszerte.”
USA. Meg a bankjai. Nekem nem az orosz gumipitypang, hanem a bankok erőltette “BIOGILISZTA” program ugrik be.
A dolgozatod “energetikusan” foglalkozik a fával. A biológusok, kémikusok álláspontja is érdekelne, mert nem minden az energia!!! Nem tudom, hogy a sok kis levél vagy az óriási, de számban kevesebb termel-e több oxigént, köt le több égésterméket.
Az ablakom előtt élő 30 éves rokonuk törzsátmérője kb.25 cm. Még az akácnál is később hajt ki, bontja ki feldicsért leveleit. Az első fagyokkal – mint a tök, vagy a diófa – már fonnyadva le is hullajtja azokat. Levegőszűrő hatásuk így jóval kisebb lehet, mint egy hosszabban vegetáló kis-levelű honos fafajtánknak.
Virágai szépek, illatosak, gyorsan hervadóak, leesve szemetelők. Termésük egész évben “szemetelő”, Lombjuk a fagyáskor nagy mennyiségben lehull. A parkban a járdákon csúszásveszélyes. Gondolom az utak mentén is.
A faanyag ipari felhasználása nem kellően leírt, csak sablonos oldalakat találtam.
Ki, mi véd meg a behurcolható – esetleg őshonos növényeinkre rászokó – kártevőitől.
Kinek az érdekköre ez az egész?
Gondolatébresztő írásod köszönöm!
Kézcsókom:
O. András
Köszönöm megtisztelő érdeklődésed!
Én most tényleg csak energetikai szempontból jártam utána a témának. Természetesen érdekes lenne más paramétereket (levél biomassza tömeg, CO2 megkötés, stb ) is összhasonlítani, talán majd a későbbiekben egyszer…
Köszönöm azt is, hogy megosztottad a saját tapasztalatodat az ablakod alatt álló “rokon”-ról.
A biogiliszta hasonlat tökéletes, valóban érdekes párhuzam… …mindenesetre érdeklődéssel követem a fejleményeket…