Június 2.

Hónapok óta próbálok a felszínen maradni a munkahelyi, háztartási, családi és iskolai kötelezettségek és programok egyre sűrűsödő hullámai között. Klónoztatnom kellene magam, vagy legalább osztódni, mint egy egysejtű. Az állandó pörgés és a folyamatos alváshiány kezdi erősen éreztetni a hatását: első szünetben egy beszélgetés során sikerül átváltanom 7500 köbcentit 7 és fél kW-ra. Ahogy kicsúszik a számon, már süllyednék a föld alá, de ebből már sehogy nem jövök jól ki… Szerencsére a „kedves” kollégák napközben még legalább 6-szor emlékeztetnek erre a ballépésre, nehogy elfelejthessem. (Ezúton is még egyszer köszi…) Szünetekben meg is próbálom kitalálni, hogy az egész napos piszkálódásért hogyan fogok majd megfizetni, de aztán belátom, hogy a legjobb amit tehetek, ha a többiekkel együtt vigyorgok magamon. 🙂