Június 9.
Szombaton – a vizsgákat leszámítva – utoljára gyülekezünk reggel. A szokásos közös reggeli most sem marad el. Annak ellenére, hogy megteszek minden tőlem telhetőt a felkészülés során, azért a jövő heti vizsgákra gondolva kicsit összeszorul a gyomrom, így a reggelizésben már nem annyira szívvel-lélekkel veszek részt, mint az osztálytalálkozók tervezésében.
Remek csapat kovácsolódott össze az elmúlt csaknem nyolc hónap során, és bízhatunk abban, hogy a jövő heti bankett után nem véglegesen válunk el egymástól. Az persze borítékolható, hogy az első teendő mindenkinél egy jó nagy rápihenés lesz a fáradalmakra, de az is biztos, hogy még a „hétköznapok fogságába esve” is tartjuk majd a kapcsolatot, akár a szakmai, akár a privát szférában.