Május 18.
Némi kompromisszum árán átszervezem ezt a napot, hogy az órákra is eljussak, és a munkahelyi feladatok is meg legyenek, sajnos ezek a pénteki tanítási napok néha csak így oldhatók meg. Első szünetben én vagyok a felelős a csapat reggeli tápanyag-felvételének biztosításáért.
Mivel tegnap ünnepeltem születésnapomat, ezen a reggelen egy orosz krémtorta biztosítja a kollégák részére a megfelelő agyműködéshez szükséges energiát. A torta összetevői nem egyformán hatnak: egyeseket aktívabb órai munkára, másokat a laptopjuk mögötti csendes szunyókálásra késztetnek. 🙂
Ismét megbizonyosodom róla, hogy nekem vannak a legkedvesebb csoporttársaim, őszinte meglepetésemre még egy mesés virágcsokrot is kapok tőlük. Hazafelé azon gondolkodom, hogy bár először kelletlenül fogadtam, hogy viszonylag nehezebben elérhető helyszínen indul csak energetikai képzés, már az első pár alkalom után kárpótolt a hosszú útért a társaság. Azóta az utazást is megszoktam, és az évszakok változásával a Dunakanyar és az Ipoly-mente változatos és gyönyörűséges színekkel és fényekkel kárpótol az autóvezetés fáradalmaiért.
- Virág, süti, kávé… Meg tudnám szokni ezt a kényeztetést.
- Mindenkinek jut, és teszünk el belőle holnapra is.
- Ez a csokor még azért is kárpótol, hogy ismét “öregedtem” 1 évet.