Március 24.

Már nincs egy egész hónap a vizsgákig, fejemben képletek, definíciók, ábrák és számítások kavarognak. Próbálok minden este valamennyi időt szánni tanulásra/ismétlésre. A feszített életritmus miatt nem órákat, hanem csak alvástól ellopott félórákat tudok erre fordítani, így biztos, hogy szükség lesz a vizsga előtt pár szabadnapra is. Párnám alatt ezen a héten egy fizikakönyv lapul, egyik nap villamosságtan, másik nap a gáztörvények altatnak el. Sajnos gyorsan elalszom, pedig érdekes a téma…

A héten újra előveszem a nekem kiosztott tételeket, tökéletesítem, kiegészítő anyagokat keresek. A „sűrű” vizsgahét miatt (hat nap alatt három vizsganap lesz) kicsit el is veszítem a fonalat: számításokat is kellene gyakorolnom, a tételekbe is jó lenne belemélyedni, a létesítményekkel is kellene foglalkozni, hogy minden területre rendesen maradjon idő. Belefogok ebbe is-abba is, félbehagyom, újrakezdem. Néha – főleg egy-egy más területen túlterhelt nap után – olyan nagyon magasnak látom a lécet így elfáradva, elbizonytalanodva. Ezen az állapoton csak a következetesség segít, úgyhogy összeszedem magam, dolgozom, terveket készítek, és újra bizakodom.