Február 4.

Mivel 2 napja szakadatlanul csak a közelgő hóesésre figyelmeztetnek, péntek este B és C tervet készítek: hogyan jutok el másnap Dorogra, attól függően, hogy mekkora hó esik le az éjjel. Nem pánikolok, csak felkészülök, hogy ne szombat hajnalban kelljen kapkodni egy esetleges 30 cm-es hórétegre ébredve.

Hajnalban kinézek az ablakon, s megállapítom, hogy 1 mm hó nem esett az éjjel. Végig tiszta, száraz úton vezetek odafelé. Aztán mintha meg akarná mutatni a tél, hogy ő az úr: első szünetben elkezd szállingózni a hó, délben pedig mondhatni, hogy esik. Ekkor – tartva a hóesés további sűrűsödésétől – elindulok hazafelé, azzal, hogy a délutáni órák anyagát majd átveszem Imivel (szerencsére pont villamos témát veszünk). Hazafelé is tűrhető az út, van néhány „érdekes” szakasz, pár hóátfúvás, de biztonságosan hazaérek. Biztosan szép lett volna azt írni, hogy még az ítéletidő sem gátolhatott meg abban, hogy eljussak a mai órára, de az igazság az, hogy a téli kalandtúra ezúttal elmaradt.