Január 7.
Három hét szünet után –  melyből a tényleges pihenés kb 3 nap volt – nagy lelkesedéssel indulok az oktatásra szombat reggel. A kollégákkal rögtön felvesszük a megszokott ritmust: szünetekben a szakmai témák megbeszélése mellett nem marad el a szokásos viccelődés sem. Még az sem veszi el a kedvünket, hogy bejelentik: egy hét múlva modulzáró vizsgának nézünk elébe.

Igyekszem a saját lehetőségeimet kihasználva hasznos lenni a csoport számára: elkezdem kidolgozni a kérdéssorokat, azzal a céllal, hogy másokkal is megosztom. Sajnos valamennyi tétel részletes kidolgozására kevés az idő, de közben más kollégák is bevállalnak pár témát, így a hét közepére – közös munkával – vázlatos formában egész jó anyagot sikerül körbeküldeni azoknak, akiknek még nálunk is kevesebb az idejük.

A vizsga sikere Imin nem fog múlni: az elkészült tételeket elküldés előtt alaposan átnézi, javít rajtuk, hozzáír. Minden nap elmagyaráz egy-egy témát, majd visszakérdez, hogy megértettem-e. Én azért a párnám alá teszem a kinyomtatott tételeket éjszakára, hátha valahogy áttöltődik a fejembe. Nagyon nagy az anyag, és egyre kevesebb az idő szombatig…