December 17.
Csöpögő eső, hideg, sötét: alig bírom kihúzni magam az ágyból reggel. Csak elindulni nehéz, útközben már hangolódom a napra. A héten sokat gyakoroltam otthon, Imi kijavított, ahol kellett. Volt még pár kisebb hiba, de inkább figyelmetlenség, mint a meg nem értés okozta. Óra elején önállóan megoldandó feladatot kapunk, most látom beérni az eddigi munka gyümölcsét: elsők között leszek kész, és – ahogy a számításokat felírjuk a táblára – kiderül, hogy hibátlan a megoldásom.
Délelőtt veszünk egy rövid anyagot, majd üzemlátogatásra megyünk, melynek kiváló hangulatáról a képek tanúskodnak. Hazafelé pörgök, mint egy kétpólusú aszinkron villanymotor ;-), a kormányon ütöm a zenére a ritmust a kocsiban. Akármennyire is bíztam magamban, néha tényleg tartottam attól, hogy túl magas lesz a léc. Ez az első sikerélmény a legjobbkor jött, most még nagyobb lelkesedéssel vetem bele magam a tanulásba.
- A 2011-2012 tanév csapata
- Tamás: Mennyi lehet ennek a cosinus φ-je? Zoli: Majd a titkárnőm excelben kiszámolja.
- Teljes egyetértésben – majd a vizsgán is összedolgozunk.
- Laci: Láttál már oszcilloszkópot? Klári: Persze, tegnap is az volt vacsorára…
- Itt láthattok egy olyan berendezést, ami még a Kláriéknál sincs otthon…
- Itt a szivattyú, hol a szivattyú???
- Én jövök a legmesszebbről, fárasztó az út, most alszom egy kicsit
- Csak nézegessétek, én majd bevetem a vizsgán a csodafegyvert…
- Azért mosolygunk ilyen szépen kétoldalt, hogy majd rólad másolhassuk a megtérülési számítást…
- Villamosságtan oktatónk és a fiúk